[perfectpullquote align=”full” cite=”” link=”” color=”#ffb310″ class=”” size=””]Nem szokásom ezen a felületen személyes dolgokat megosztani, de ez a mostani eset kivételt kell, hogy képezzen! [/perfectpullquote]
Éppen egy esküvőjükre készülő párral volt találkozóm egy kávézóban. Amíg vártam a párt a pultra kitett sajtótermékeket nézegettem át. Legnagyobb megdöbbenésemre az egyik ingyenes, de nívós kulturális programajánló magazin címlapján ott virított egy általam készített fotó – amit én még véletlenül sem adtam el nekik! Egészen biztos, hogy az enyém, mert ez a fotó a nevemmel is fémjelzett városi fényképes könyv címlapképe is volt 3 évvel ezelőtt. Mivel későre járt az idő, ezért csak másnap hívtam fel a szerkesztőséget. (Az a vicc, hogy ismertem is őket, hiszen korábban vásároltak tőlem fényképeket a magazinukhoz, szóval a helyzet még pikánsabb így!) Egyből a képszerkesztőt adták a telefonhoz, aki arról tájékoztatott, hogy teljesen legálisan járt el, hiszen az internetről töltötte le a képet, ami állítása szerint nem tartalmazott szerzői jogi oltalmat! Ezt eléggé meglepve hallottam, ugyanis ismereteim szerint sehova nem raktam fel ezt a fényképet úgy, hogy azt bárki, szabadon le is tölthesse! A képszerkesztő erre átküldött egy linket. Ez pedig egy Pinterest oldalra mutatott, ahol tényleg elérhető volt a felvétel mindenféle kreditmegjelölés nélkül.
Tehát valaki valahonnan megszerezte és feltöltötte erre a honlapra. A lényeg: nem én raktam fel ide a fényképem, hanem egy általam tökre ismeretlen személy!
Ez persze szerintem nem mentesíti a képszerkesztőt attól, hogy felelőtlenül járt el, mivel utána kellett volna járnia, hogy mégis honnan származik a kép!
A fotózás számomra nem csak hobbi, hanem pénzkereseti lehetőség is, ezért különösen felbosszantott a dolog! Akárhogy is nézzük, ez a felhasználás is lopás, hiába csak egy képről van szó, amit a képszerkesztő a neten talált! Persze nem az a cél vezérelt, hogy most aztán jól összevesszek valakikkel és parttalanul tovább hullámozzon az ügy, inkább a megegyezésre törekedtem, ezért a képért az ilyenkor szokásos árat kértem el. Szerencsére – okulván a csúnya hibából – ők is a megegyezésre törekedtek, így belementek abba, hogy fizetnek a fotómért.
Így lett a képlopásból képvásárlás…