Nem technikai jellegű cikk következik. Sokkal inkább az emberi tényezőre összpontosítok most: ragyogóak az őszi színek, ami jó alapot ad arra, hogy hangulatos szabadtéri fotók készüljenek szép hölgyekről, párokról, ezernyi színnel a háttérben. Mivel ennek a blognak a szerzője, vagyis jómagam napi szinten készítek portrékat hölgyekről, gyermekekről, párokról, így arra gondoltam, hogy összegyűjtöm egy cikk formájába azokat a hibákat, amiket eddigi fotós pályafutásom alatt én vagy fotós társaim elkövettek emberek fotózása során kezdőként. Az itt leírtak nem kötelező érvényű előírások, csak gondolatok arról, hogy szerintem mire érdemes odafigyelni a szakmával most ismerkedőknek!
Az első és legnagyobb buktató már rögtön az elején, hogy megkeresések azért nem realizálódnak felkéréssé, mert nincs semmi összeszedett anyag, amit a megrendelő elé tudnék tenni. Vagyis: nincs honlap és ott galéria tematikusan, rendbe szedve az eddigi munkákat. Manapság már itt a Facebook is, ami szintén jó ilyen célra, de elegánsabb, hitelesebb ha van honlap is. A potenciális megrendelőnek fontos, hogy lásson képeket, lássa, hogy kb. milyen minőséget tudsz produkálni! Neki nem elég az, hogy ha szépen lefotózod a környék bogarait, templomtornyait, naplementéit, abból ő nem tud következtetni. Szóval: legyenek tematikusan képeid felsorakoztatva legalább a weben, de az még szerencsésebb, ha fotókönyv formájában is tudsz képet adni munkásságodról.
Ha megbíznának és kérnek egy árajánlatot tőled, akkor két hibát tudsz elkövetni: vagy nagyon alacsony árat adsz meg, vagy pofátlanul magas összeget mondasz, úgy, hogy nincs is mögötted kellő tapasztalat még! Egyik sem jó, hidd el! Ha fillérekért adod a munkád, azzal magadról állítasz ki egy bizonyítványt! Például, ha egy páros fotózásért 3-4000 ft-ot kérsz 30 képért, azzal az lesz a baj, hogy vagy a megbízódnak lesz gyanúsan alacsony az összeg vagy te nem leszel elég motivált a fotózásra és a képkidolgozásra órákon, estéken át sok-sok munkát adva magadnak.
Pofátlanul magas árról egy sztorit mesélek: felhívott a nyáron egy párocska hölgy tagja, hogy segítsek nekik, mert most készültek el róluk a jegyesfotózás képei, de egyetlen egy sem lett közülük használható. Mindegyik képen vagy hunyorognak, mert a Nap felé néznek, vagy mély árnyékok vannak az arcukon! Esküvőjük pedig azon a héten szombaton lesz és semmiképpen nem akarják megbízni azt a fotóst, aki ilyen “minőséget” produkál! Megnéztem magam is a képeket. Tényleg atomira gáz fotók voltak, én nem is értem, hogy miként adhatott ki ilyet a kezéből a “kolléga”! Ami még ennél is dühítőbb, hogy az esküvős és a jegyesfotókért összesen 240 000 ft-ot kért, aminek a felét már oda is adta a pár neki! Szóval ez olyan, hogy egy életre megjegyezték a Mekk Elek nevét, bizonyára minden létező fórumon rossz hírét keltik majd! Mi lett volna, ha 20-30 000 ft-ot kér, vagy ingyen fotózott volna? Szerintem akkor sem lett volna jobb a megítélése, mert a képek ugyanolyan dilettáns, amatőr szintűek maradnak ugye…
Ajánlom, hogy nagyon figyelj oda a fotózás időtartamára. Soha ne menj be olyanba, hogy alanyodnak csak kevés ideje legyen az egész mutatványra, mert neki sietnie kell utána valahova. Az eredmény garantáltan elbaltázott lesz! De persze az sem jó, hogy ha neked nincs sok időd, és hamar le akarod zavarni az egészet! Hidd el, idő kell ahhoz, hogy feloldódjanak az emberek egy idegen ember kamerája előtt. Azért kell az idő, mert nem csak abból fog állni a fotózás, hogy csattintasz 10-et, azt jól van, hanem kicsit riporternek is kell lenned! Érdeklődj hobbija, munkája iránt, tehát beszélgessetek, ismerkedjetek össze, mint ha egy új kolléga lenne az illető! Ez pedig idő. Sokszor a beszélgetés, érdeklődés több ideig tart mint maga a fotózás aktív része, legalábbis az én esetemben! Fontos, hogy megnyíljon előtted a modelled, párocskád, hiszen csak így tudsz róla, róluk őszinte, rájuk jellemző képet alkotni!
A helyszín megválasztásakor ügyelj arra, hogy vannak olyan emberek, akik kifejezetten zavarban vannak, ha mások nézik őket fotózás közben! De például én, mint fotós is olyan vagyok, hogy portrénál, jegyesfotózásnál, esküvős kreatívnál utálom, ha megállnak mellettünk bambulni idegenek és nézik, hogy fotózkodunk. Sajnos volt már olyan, hogy egy belvárosi környezetben fényképeztem egy hölgyet, miközben láttam a keresőben, hogy a tekintete másfele irányul, hát bizony nem csak, hogy nézték, de egy kisebb – láthatóan nagyon kezdő – fotós, önképző társaság “becsatlakozott” fényképezni a modellem. Ami persze nekik lehet vicces volt, de engem kifejezetten zavart, hogy azt a harmóniát, összhangot megtörték, amit sikerült abban az adott pillanatban kialakítanom a hölggyel! Komoly összhang kell a fotós és a modellek közt, tényleg nem lehet az, hogy a háttérből valaki vizslat, nézi a tevékenységünk. Ezért én tanácsolom, hogy keressünk olyan helyszíneket, ahol általában kevesen vannak rajtunk kívül. A másik ehhez kapcsolódó dolog, hogy ha például egy párt fényképezünk, akkor lehetőleg próbáljuk lebeszélni őket arról, hogy “segítőnek” az anyós-jelöltet, kotnyeleskedő barátnőt, a nagyon jópofa havert is magukkal hozzák, mert megint csak szana-szét estnek, nem fog kialakulni az az összhang!
Ehhez kapcsolódik némileg, ha fiatal egyedülálló férfiként akarsz a fotózással foglalatoskodni: megkér egy nagyon vonzó, csinos hölgy, hogy fényképezd le, esetleg készíts róla fehérneműs képeket is, ilyenkor azonban ne téveszd össze a szerepeket! Nem azért kért fel, hogy szexeljetek egy nagyot, vagy mert szerelmes lett beléd! Ha ilyen megfordul a fejedben, azonnal felejtsd is el, hogy te ezzel a szakmával akarsz foglalkozni! Ő azért tisztelt meg téged, mert messzemenően megbízik benned, tudja, hogy nem élnél vissza bizalmával.
Ha mégis azt gondolod, hogy lenne nála esélyed, mert baromi aranyos volt a fotózás közben és folyton-folyvást ráírsz a Facebook-on mindenféle mondvacsinált ürüggyel, előbb-utóbb levágja, hogy benned nem szabad megbízni, rossz döntés volt téged választani és minden bizonnyal másoknak is úgy beszél majd rólad, mint aki nem érdemli meg azt a bizalmat, amit nőként egy fotósba vethet az ember!
Megdöbbentő, de volt már olyan kismama fotózásom, ahova az apuka kinyúlott, gyűrött pólóban, papucsban kísérte el a csinosan felöltözött kedvesét! Egész egyszerűen brutál volt a kettejük közti kontraszt. Arra hivatkozott a férfi, hogy munkából sietett a fotózásra, meg őt amúgy nem is nagyon érdekli ez az egész, csak a felesége kényszerítette rá ezt a fotózást. Ilyenkor persze nagyon jó fejnek kell lenni, el kell humorizálni az együttműködésre tökéletesen képtelen féllel, mert ha egy kicsit sem próbálok az ő lelkivilágára ráhangolódni, akkor tényleg nem születnek még egy cseppet sem értelmesebb képek. Mindebből azt akarom kihámozni, hogy a fotózás előtt beszéljük át, hogy milyen jellegű ruhákat húzzanak fel!
Én például nagyon nem szeretem megmutatni a fotókat a kijelzőn a fotózás alatt alanyaimnak. Sajnos az a tapasztaltam régebben, hogy ilyenkor mindig a hibát keresik magukban, utána meg görcsösen azt a pozíciót próbálják megtalálni, amit a legelőnyösebbnek vélnek. Ráadásul én RAW-ban fotózok, így gyakorta exponálok alá, vagy fölé, attól függően, hogy a téma mit kíván meg, amit utána szépen ki tudok szintezni. Volt olyan az esetemben, hogy komolyabb vita alakult ki köztem és az ifjú menyasszony között, hogy azok a képek márpedig sötétek, amiket lőttem – szerinte. Sajnos a helyszínen nem tudtam meggyőzni, hogy ezeket a képeket nyers fájlokban készítettem, így azok szabadon beállíthatók, kihúzhatók utána. Éreztem, hogy valahogy bizalmát vesztettem azon a ponton a menyasszonynak, pedig próbáltam azzal is meggyőzni, hogy azért exponálom alá a képet, hogy a fehér ruhája ne égjen ki a felvételeken! A poén persze akkor volt, mikor elküldtem a képeket. Láthatta, hogy nem balfékeskedtem, kamuztam, hanem előre megfontoltan állítottam be az értékeket, amit később a számítógépen az adott szituációhoz tudtam korrigálni! Volt is nagy álmélkodás és meglepetés, mert ő szentül meg volt győződve arról, hogy elrontottam az esküvői képeiket! Sőt! Még arra is megkért, hogy mutassam meg, hogy ez a korrekció mégis hogyan történik a Photoshop-ban! Persze, utána bocsánatot kért és húga esküvőjét is én fotóztam, de ott már nem mutogattam meg a képeket fotózás közben!
Ebből fakad: én azt tanácsolom, hogy RAW-ban fotózz! Sokkal nagyobb a dinamikatartomány, mint JPG-ben, ráadásul a nyers fájl feldolgozása során számos olyan eszközt is bevethetsz, amit például a sima JPG esetében nem. Most nem akarom itt e tárgykörben a két kiterjesztést összevetni, de tényleg nagyon tanácsos, hogy nyers fotókat készíts a rugalmasabb szerkeszthetőség érdekében!
Utómunka során ne akarjuk a világot megváltani, és jusson eszünkbe: a kevesebb retus, színezgetés sokszor jobb végső eredményeket szül, mint ha a gép előtt akarnánk feltuningolni mindenféle pluginnal, effekttel a fényképet. Könnyen abba hibába eshetünk, hogy agyon lesz Photoshop-olva egy amúgy egészen jó kép!
Retusálás után én javaslom, hogy várjunk egy napot a képek elküldésével. Már csak azért is, mert lehet, hogy igyekezetünkben a fáradt szemünk nem vesz észre kiugró hibákat, félig befejezett retusokat. Sajnos én is jártam úgy, hogy véletlenül elküldtem igyekezetemben még nem teljesen kidolgozott fotókat. Tehát: csak óvatosan, megfontoltan. Inkább tekintsük át többször is a képeket másnap, nehogy elfuserált fényképeket küldjünk át!
És még valami: soha ne engedjük, hogy barát, barátnő, bárki ott legyen a képek kidolgozásakor! Nincs annál bosszantóbb, mint amikor valaki a még félig sem kész fénykép Photoshop-olása közben tolja az igét, hogy ezt nem így, azt úgy, azt meg amúgy! Hagyd, hogy te magad bontakozz ki a számítógép előtt is, ne hagyd, hogy az alkotás közben beleszóljanak szerkesztésbe!