Igazi nehézfiúkkal kell megküzdenie a vásárlók kegyeiért a Pentax K-3 II-nek, ugyanis a Canon 70D (aminek már piacon az utódja a 80D) és a Nikon D7200 különösen népszerű készülékek kiemelkedő tudással, ezeket kell überelnie a Pentaxnak. Ahhoz, hogy ez sikerüljön bizony le kell nyűgöznie a fotóst, olyan szolgáltatásokat kell nyújtania, amit a konkurencia nem tud. Azt vizsgáltam meg, hogy képes-e erre a Pentax APS-C szenzoros (23.5 x 15.6 mm) masinája!
| A készüléket tesztelésre a Fotoplustól kaptam, amit ezúton is köszönök nekik! |
| További hírekért, érdekességekért, tesztekért keresd Facebook oldalunkat! |
Kézben tartva
Három dolog ami rögtön szembetűnik: nem kihajtható az LCD monitorja, ami nem is érintésvezérelhető és nincs beépített vaku a gépben. Mindezek persze megbocsátható dolgok, főleg úgy, hogy a Nikon 7200 LCD monitorja is hasonló, az sem hajtható ki és nem érintésvezérelhető. Persze, kétségtelen, hogy nagyon jól jönnek ezek a szolgáltatások, hiszen a 70D-nél is írtam, hogy ezek igencsak megkönnyítik a fotós tevékenységét. A vaku hiánya pedig számomra abszolút nem volt zavaró, hiszen én szinte soha nem használom a beépített vakut.
Ha ezekkel a hiányosságokkal valaki együtt tud élni, akkor igazán boldog tulajdonosa lehet a K-3 II-nek, de nem lövöm le a poént, különben is, még sok érdekességet tartogat a gép!
Minőségérzetre nem lehet panasz. Jó anyagválasztás, stabil építés jellemzi, érződik rajta, hogy masszív darab. Ami kifejezetten megnyerő volt, hogy nagyon kellemesen és jól kézben tartható, akár több órás használat esetén is. Az akkufedél zárja azonban nagyon sérülékenynek mutatkozik. Egy kis pöcök tulajdonképpen, amit el kell forgatni ahhoz, hogy hozzáférhessünk az akkuhoz. (Kép egy kicsit lejjebb róla.)
A kezelőgombok elhelyezkedését nyilván meg kell szoknia egy Nikon-osnak, Canon-osnak, de alapvetően átgondolt, logikus azoknak a helye a vázon.
Szerencsére a fényképező tetején egy informatív LCD kijelző helyezkedik el, ahonnan a legfontosabb adatokat tudjuk leolvasni. A már említett, hátsó részen lévő LCD monitor segítségével pedig a menüből is vezérelhetjük a beállításokat. Hozzáteszem, hogy a menü megjelenése nem túl esztétikus, de persze adódik a kérdés: ki az a fotós, aki a menü alapján választ gépet, vagy így ítéli meg a masina tudását? Nyilván nincs ilyen, de ettől függetlenül azért a következő verzióban ezen lehetne egy kicsit csiszolni.
Ami viszont különféle ízlések számára is tutira biztosan megfelel, az a dupla SD-kártya foglalat. Nem csak, hogy profi hatást kölcsönöz, de igazán hasznos is valódi munka közben.
