Ugyan a Samyang név nem tartozik a közismert fotós márkák közé, de lencséi keresettek a fényképészettel mélyebb kapcsolatot ápoló emberek körében. Most, egy nem hétköznapi objektívet mutatok be, ez a koreai Samyang 8mm Fisheye – vagyis egy 180°-os látómezővel bíró diagonális halszemoptika.
Mielőtt az említett objektív értékelésébe kezdenék, röviden tisztázzuk azt, hogy mi is az a halszemoptika! Egy nagyjából 180°-os látómezőt kirajzoló objektív, melyből kétféle típus létezik: a cirkuláris és most tesztelendő diagonális. A cirkuláris egy teljes kört rajzol ki a fényképezőgép érzékelőjére, oldalinál fekete mezőt hagyva.
A diagonális pedig kirajzolja a teljes képkockát, átlójában 180°-ot mutatva, most ezt tesztelem Canon-on.
Mindenképpen érdemes tudni a Samyang 8mm-eséről, hogy ezt APS-C szenzoros gépekre tervezték, így full frame-s fényképezőkön ez is kört rajzol ki, feltéve, ha nem veri le a tükröt (Canon 5D-n, és 6D-n nem okoz problémát). Nikon, Canon, Sony és Pentax vázra készül, de Canon-on nem 180°-os képet vetít, hanem 167°-ot, mivel kisebb – némivel – a szenzormérete a többi típushoz képest, azonban ez a hétköznapi használatban egyáltalán nem zavaró különbség, tényleg.
Paraméterek
Viszonylag kicsi és kellően könnyű optika, egészen biztosan nem szakad le az ember keze tőle. Ha a súlya miatt leejteni nem fogjuk, a kidomborodó frontlencsét könnyedén megüthetjük, megkarcolhatjuk, így kifejezetten javasolt a gyárilag biztosított napellenzőt rajta hagyni!
Halszemmel tutibiztos, hogy senkinek nem jutna eszébe makrózni, de közeli objektumokat nagyon érdekesen vagy viccesen lehet megfotózni vele, éppen ezért a közelpontja 30 cm.
A Samyang 8mm-es halszeme teljesen manuális objektív, így élességet nem fog helyettünk az elektronika állítani. Mivel fix optika, ezért zoom-olni sem lehet vele, de a képet lehet vágni, hiszen bőségesen nagy látóteret “vesz be”. Rögtön itt hagy jegyezzem meg, hogy a hasonló gyújtótávolságú, de nem halszemes optikák kisebb teret képesek belátni. Példaként egy 10mm-es gyújtótávolsággal készült felvételt és a Samyang 8mm-ét mutatom, jól látszik, hogy azt a hiányzó 2mm-ert kizárva – ami szinte elhanyagolható – brutál nagy a különbség a Samyang javára.
Mire ajánlott ez a halszem?
Kifejezetten ajánlom olyan belső terek fényképezésére, ahol nem okoz természetellenes torzulást a halszem-effektus, hol a görbületek, ívek, dinamikák izgalmat csempésznek a képbe, miközben szépen összesűrítjük azt a látnivalót, mit szemmel is csak fejet kapkodva nézhetnénk.
Táj- várospanoráma-fotózásra is ajánlom, de némi megkötéssel: exponáláskor az objektív képzeletbeli tengelye derékszöget alkosson a talajjal, fele-fele arányban legyen jelen rajta az ég és a föld, így csekély, nem észrevehető torzulást okoz csak. Erdőben úgy igazgassuk, hogy a fák “ne dőljenek” ránk a halszem-effekt miatt!
Vigyázzunk arra, hogy a különleges látvány miatt ne essünk abba a hibába, hogy mindent halszemmel akarunk fotózni, mert nagyon csúnya eredményeket is kaphatunk, ha nem vesszük számításba és figyelembe a nagy torzítást.
Képminőség
Százezer forintért egy átlagos képminőségű objektívet kapunk, némi kompromisszummal. A legtágabb rekesznél (f/3, 5) meglehetősen gyenge minőségű képet ad, ezért szinte kötelező rekeszelni. Én f/5, 6 és 8 közt használom leginkább, ahol már nagyságrendekkel javul a képminőség. Még előhívva, nagy méretben is bevállalható, ha nem nagyítóval vizslatjuk a nyomatot és direkt keressük benne a hibát.
A kép szélei felé haladva, csökken az élesség mértéke, de rekeszelve még itt sem olyan vészes a szituáció. A vignettálás nem zavaró jelensége a lencsének.
A kromatikus aberráció jelen van, még rekeszelés után is, de utófeldolgozásnál RAW-ban szépen korrigálható egy gombnyomásra, így nem lesz zavaró.
Napsütésben akárhogy próbálunk állni a Samyang halszemével, nagy valószínűséggel rajta lesz a képen az égitest. Ha sikerül úgy megkomponálni a képet, hogy kikerüljük, akkor a Nap becsillanása úgynevezett flaire-effektet okozhat.
Az optika igyekszik szépen kirajzolni a Napot, nem rontja el a kép élvezhetőségét egyáltalán delelő Napnál sem, viszont napnyugtakor is hasonló becsillanást ad, ami – ugyan ez ízlés kérdése – de nem mindig a legszebb.
Nem mindig tudunk úgy fordulni, hogy kiküszöböljük az oldalsó irányból érkező napfény becsillanását, így a flaire-effekt jelen van. Én mondjuk nem szeretem, így lehetőség szerint kiszedem Photoshop-al.
Benyomások, tippek
Műanyag, gumi, fém és üveg elemei tartósnak bizonyulnak még extrém időjárási körülmények közt is, soha nem hagyott cserben ez az optika. Mivel a frontlencse nagyon sérülékeny, így mindig körültekintően használjuk, ezért ne is adjuk ügyetlen ismerős kezébe, mert biztosan megkarcolná.
Kifejezetten javaslom, hogy egy felvétel elkészítése előtt mindig fontoljuk meg, hogy tényleg halszemmel akarunk-e fotózni, vagy csak a haverok előtt akarunk-e menőzni, hogy nekünk ilyenünk is van, mert ez utóbbi esetében garantált a béna fotó, a szükségtelen halszem miatt.
Ha a Nap hátunk mögött van, akkor bizony az árnyékunk is látszódni fog a felvételen. Utófeldolgozásnál javasolt tehát kiszedni árnyékunkat, hacsak nem a fotó szerves részét képezi az.
Érdemes megismerkedni a RAW-feldolgozásnál a lencsekorrekcióval is, hogy a halszemes hatást – ahol ez szükséges – korrigálhassuk.
Javaslom azoknak, akik az objektív által új dimenzióba tudnak helyezni megszokott dolgokat, azoknak, akik belső terek fotózásakor tudatosan megtervezik munkájukat, olyanoknak, akik már rendelkeznek nagylátószöggel, hogy ne feltétlen ezt használják nagy terek befogására.
Némi kompromisszummal, kis utómunkázással és jó adag kreativitással viszonylag olcsón szenzációs objektívet kapunk!
Képgaléria
