A Sony meglehetősen elszántan be akarja bizonyítani a világnak, hogy a tükör nélküli full frame-es fényképezőgépek igenis versenyképes alternatívát nyújtanak a tükrösök mellett. Ennek egyik kiemelt darabja járt most nálunk a Sony Magyarország jóvoltából, a 7R II egy Zeiss f/1,4-es fényerejű 35 mm-es gyújtótávolságú objektívvel. Paraméterei alapján az elitkategóriába tartozik mindkettő, ennek megfelelő az ára is. De, hogy ennek megfelelő-e a tudása valós, hétköznapi körülmények közt, az kiderül a cikkből!
| További hírekért, érdekességekért, tesztekért keresd Facebook oldalunkat! |
A 35 mm-es hátulról megvilágított CMOS érzékelő 42, 4 megapixeles, ami igazi áldás olyan fotósoknak, akiknek fotójukból nagyon nagy, több méterszer méteres nyomatok készülnek. A BIONZ X feldolgozószoftverre hatalmas munka hárul, mivel jó nagyméretűek a fájlok, különösen a 14 bites tömörítetlen RAW-ban, így kiváltképp fontos arra is ügyelni, hogy ehhez a megfelelően gyors memóriakártya is társuljon. További, imádni való dolog, hogy nem tartalmaz aluláteresztő szűrőt, ezért jó objektívvel párosítva tényleg tűéles képeket kaphatunk.
Egészen pontosan 399 autofókusz pontot állíthatunk be, ami bőven elegendő ahhoz, hogy óramű pontossággal tudjunk fókuszálni. Mindezek mellett 5 tengelyes rázkódáscsökkentővel is rendelkezik a Sony full frame-es gépe, hogy még inkább csak kényeztesse a felhasználót.
Kézbe véve
Kézbe véve az 1 149 990 ft-os fényképezőt és a teszthez kapott bő félmilliós optikát az az érzés támadt fel bennem, hogy külseje alapján a laikus szemlélőnek lövése sem lehet arról, hogy mit is tud és mennyibe kerül ez a fantasztikus kombináció. Mindössze egy személyre emlékszem, aki megnézte a nyakamba akasztott masinát a teszt ideje alatt, az is egy pártirodát fényképező fotóriporter volt, egy 5D Mark III-as Canonnal a kezében.
Az anyag és a gyártási minőség olyan, mint aminek lennie kell: korrekt és precíz, hozza a japán és az optika a német színvonalat! Fogása, súlya is megfelelő ahhoz, hogy több órányi fotózással a hátunk mögött ne érezzük úgy, hogy leszakad a kezünk, vagy elgémberednek az ujjaink.
Az elektronikus keresővel rendelkező gépeknek előnye, hogy onnan is frankón kiolvashatók a fotózáshoz beállított értékek! Ami más gépekhez képest szokatlan, hogy a keresőbe kukucskálva jól kivehető volt képfrissítés, vibrálás hatása, ami akár zavaró is lehet fáradt szem esetén.
A fényképezőgép gyorsan reagál az utasításokra, menürendszer egyértelmű, nagyon könnyen megtanulható és ráadásul ergonomikus is. Szinte minden opció gyorsan és keresés nélkül elérhető belőle.
Használat közben
SteadyShot
Mivel a Sony a7RII igazán az a fényképező, amely piszkosul rossz fényviszonyok közt is megállja a helyét – igazi ISO bajnok – és ezt az egészet csak tovább lehet fokozni fényerős objektívekkel, nem feltétlen szükséges extrém nagy záridőt használni kézből sem, hogy világos képet kapjunk. Azonban vannak olyan körülmények amikor ez szükségeltetik. Ilyenkor jön jól a SteadyShot, ami meglehetősen jól kompenzálja az emberi kéz remegését.
Fókuszálás
Kontraszt alapú, vagy fázisértékelő AF-ről beszélhetünk alapvetően. Ha az F érték beállítása f/9,0 vagy nagyobb, a fázisérzékelő AF funkció nem használható, csak kontraszt AF választható, amely technikájából adódóan lassabb, mint a fázisértékelő. Ha a menüben a fázisértékelőt állítjuk be, akkor mindkét módszer együttesen működik. A fázisértrtékelő autofókusz 35 mm-es full frame-n 399 pontot bocsájt a fotós rendelkezésére, APS-C esetében pedig 357 pontot a kontrasztérzékelő AF 25 pontja mellett.
Módszerek a fókusz beállítására: egyszeri, automatikus, folyamatos, közvetlen kézi fókusz (kézzel pontosíthatjuk a gép által beállítottat) és sima kézi fókuszmóddal állíthatunk élességet.
A fókuszmező kiválasztásánál, lehetőségünk van széles (automatikusan a kép teljes tartományában lévő tárgyra fókuszál), terület alapú (kijelölhetünk egy területet, amin belül a fényképezőgép kiválaszt egy pontot), középre igazított (értelemszerűen középre céloz) beállításra.
Mindezek a fókuszmezős megoldások nagyon szépek, de az a fotós, aki hivatásszerűen fényképez, az nem használ ilyeneket, hiszen ő maga akarja beállítani a fókuszpontot, tehát nekik sokkal szimpatikusabb a rugalmas pontszerű, vagy a kiterjesztett rugalmas pontszerű (ebben az esetben, ha nem sikerül valami miatt jól a fókuszálás a bemérendő területen, akkor a mellette lévő nagyon szűk mezsgyében keresgéli bravúros gyorsasággal az élességi pontot). Ez utóbbi kettő esetén lehetőség van arra is, hogy miközben exponáló gombot félig lenyomva tartjuk, a készülék a kiválasztott autofókusz területen belül követi a fotózandó tárgyat, ha ezt az opciót külön beállítjuk.
Magával a fókuszálással nagyon megvoltam elégedve. Rendkívül precíz, és gyors volt. Persze a pontosság és a gyorsaság nem csak a géptől függ, hanem az objektívtől is nagymértékben. Nekem a tesztkészülékhez kapott Zeiss 35 mm-es f/1,4-esel nagyon nagy szerencsém volt, mert kiválóan kiegészítette az élesség keresésekor is a gépet. Félrefókuszálást csak nagyon kevés, ritka esetben tapasztaltam, szinte elhanyagolható volt a mértéke.
Felvételkészítési tapasztalatok
Nagyon nem mindegy, hogy milyen memóriakártyát teszünk a gépbe, mert ami remekül működik például Canon 6D-ben sorozatlövésnél, az a Sony Alfa 7RII-nél már prüszkölni kezd szintén sorozatban, és akkor még nem is beszéltem a 4K-s 100 mb/s-os szuper videókról. Ezért érdemes a gyártó tanácsait követni és beszerezni egy SDXC memóriakártyát vagy microSDXC memóriakártyát legalább 64 GB kapacitással (SD 10-es, esetleg UHS U1-es sebességosztályút vagy annál gyorsabbat).
RAW képekből sajnos csak tömörítettet és tömörítetlent tudunk kiválasztani (a kettő közt nem tapasztaltam szemmel látható nagy különbséget, ez inkább nagy formátumú nyomtatásnál érdekes). Nincs lehetőség kis vagy közepes méretű RAW-ra, ami például egy rendezvény fényképezésénél nagyon hasznos lenne. Így nem is csoda, hogy nagyon gyorsan megtelik egy eseménydús rendezvénynél egy 32 gb-os kártya. Érdekesség, hogy RAW+JPG esetén a JPG kép nem lehet a legmagasabb “Extra finom” csak “Finom” lehet. JPG képekből önállóan ezek mellett még “Normál” minőséget is választhatunk.
Az elektronikusan vezérelt, függőlegesen futó redőnyzár 1/8000-es legkisebb idővel tud dolgozni, a vakuszinkron pedig 1/250.
Nagyon fontos paraméter a profi fotósok számára, hogy maximális sebességgel 5 képkocka rögzíthető gyors “Magas” módban egy másodperc alatt, míg “Alacsony” esetében 2,5 átlagosan. Az sem mindegy, hogy mennyit bír a puffer! Tehát: tömörített RAW-ban 23, tömörítetlenben pedig 9 kép. L-méretű “Extra finom” képből 24-et tud egyhuzamban lőni. SD 10-es, U3-as memóriakártya esetén én azt tapasztaltam, hogy ilyen brutális mennyiségű adat írása közben exponálni csak nagyon sok gondolkodás után tud, sorozatban pedig nem képes ilyenkor fényképezni és a menühöz sem tudok hozzáférni. A műteremben ez nem okoz gondot persze, de egy rendezvényen ez nem túl szerencsés.
Sajnos az akkumulátor nem sokáig bírja sokáig. Egy rendezvény fotózása alkalmával, aktív használat közben (kb. 200 kép) nagyjából 2, 5 órát bírta.
Ahol az etikett előírja, hogy illik csenden lennie a nézőknek, hallgatóknak, például színházban, komolyzenei koncerten, kerekasztalbeszélgetésen ott igencsak értékelni fogja a fotográfus, hogy teljesen hangtalanul is tud a Sony fotózni, így nem zavarja a kattogtatással a nézőközönséget, sem pedig az előadókat.
Konverter segítségével nagyon sokfajta obi csatlakoztatható, így olyanok is amik crop-os vázra lettek tervezve, ezért a menüből azt is beállíthatjuk, hogy vágja-e meg a képet a kisebb szenzormérethez készült lencsékhez. De arra is jó, hogy “fullos” objektívek nagyobb képkivágását csökkentsük vele.
Meggyőző volt számomra a panoráma mód is. Nagyon pontosan összeillesztette a képeket. Mint az az alábbi fényképen is látszik, hogy nincs elcsúszás az épületeknél, helyes az expó és a hölgy is csak egyszer szerepel a képen, pedig többször is lefotóztam ezen az egy panorámafelvétel során.
Nagyon sokfajta színprofil közül választhatunk, de aki RAW-ban fényképez, annak úgyis tökmindegy, hogy éppen milyen van beállítva a gépben, hiszen utólag szabadon módosítható.
Fénymérés
A többmintás fénymérés esetében a teljes mezőt több mezőre osztva méri az egyes mezőkre jutó fényt, és így ajánlja a helyes expót fel, középre súlyozott fénymérésnél a teljes képernyő átlagos fényerejét méri, miközben a hangsúly a képernyő középső területén van, pontszerű fénymérés esetén a középső pontra számítja ki a helyes értéket.
Tapasztalataim alapján az mondhatom, hogy mindvégig jól számolta ki az expozíciós értéket mindegyik módozat.
Gyors adatátvitel
A magam részéről nem vagyok nagy rajongója annak, hogy az elkészített fotót rögtön megtekinthessük a telefonon vagy a tableten, mivel én szeretem a képeket számítógépen kidolgozni és úgy továbbítani. Azonban sokan vannak olyanok, akik örömüket lelik az NFC-ben és WI-FI alapú fájlküldésben. Ez utóbbihoz a PlayMemories nevű app-ot kell felraknunk a telónkra vagy a tabletre és mehet is a gyors áttöltés. Igaz, RAW-ban nem lehetséges képet átlőni a telefonra, de tök felesleges is lenne, hiszen ilyen nagyméretű képeket brutál erős telefon lenne csak képes megdolgozni. Mint minden más fényképezőgépnél, ami összeköthető telefonnal csak a távvezérlést tartom az aktív fotós számára hasznosnak, így itt is. Sőt! Kifejezetten szükséges is! Mindezekkel együtt a Sony mérnökei jó munkát végeztek. Nem kell bosszankodnia és káromkodnia a felhasználónak, csatlakozik a két eszköz úgy, ahogy annak lennie kell, miközben a képáttöltés vagy a fényképezőgép vezérlése is rendje és módja szerint működik.
Képstílusok, effektek
Több tesztem alkalmával megemlítettem már, hogy tökéletesen feleslegesnek tartom, hogy a fényképezőgépbe külön effektek legyenek beépítve. Most csak aláhúznám azzal, hogy egy milliós kamerába meg aztán tényleg felesleges, ugyanis egy ilyen gépet rendszerint profi fotósok vásárolnak, akik 2 másodperc alatt varázsolnak hasonló tónusokat számítógépükön az elkészült képekre. Íme azért, az effektek közül néhány:
