A Canon Hungária jóvoltából tesztelhettük a tavaly októberében megjelentetett, belépőszintű tükör nélküli, cserélhető objektíves fényképezőgépet az Canon EOS M10-et. Azt, hogy milyen a képminősége, kezelhetősége, milyen extra funkciókat tud és milyen a videó minősége, kiderül tesztcikkünkből!
| További hírekért, érdekességekért, tesztekért keresd Facebook oldalunkat! |
Az M10 elődjének az M2 tekinthető, ebből a gépből örökölte a 18 megapixeles APS-C méretű szenzorát, mely most DIGIC 6 képfeldolgozó egységgel és hibrid CMOS autofókusz II rendszerrel társul. A hibrid CMOS AF II-nek 49 pontos AF-rendszere van, ami a képmező 80%-át, vízszintesen pedig annak 70%-át fedi le.
A kis gép (szélesség: 10,8 x magasság: 6,7 x mélység: 3,5 cm) EF-M bajonettes optikákkal kompatibilis, melyekből már igen széles választék érhető el a Canon kínálatában, de azoknak akiknek “hagyományos” Canon-os optikái vannak, ők EF-EOS M adapter segítségével EF és EF-S objektívekkel is használhatja a fényképezőgépet.
Mivel a képérzékelő mérete pont ugyanakkora (22,3 × 14,9 mm, 1, 6-os gyújtótávolság szorzóval), mint a tükrös testvéreken, önmagában egy komoly érv a MILC fényképezőgép mellett, főleg ha nem akarunk nagy gépet vásárolni, de az elkészült képeken a tükrösökhöz hasonló minőséget akarunk viszontlátni.
Kézben tartva
Kezembe véve a fehér kis gépet (feketében is kapható) egyből az az érzésem támadt, hogy ezt bizony pontosan azoknak a felhasználóknak tervezték, akik nem fényképezéssel keresik a kenyerüket, csak az a cél motiválja őket, hogy a profi gépekre jellemző fotókat tudjanak készíteni. A színvonal is ezt sugallja: jó minőségű műanyagok, precíz kidolgozás, napfénynél is jól használható, érintőképernyős kb. 1 040 000 képpontos, 7,5 cm-es LCD kijelző, amely dönthető vertikálisan és meg is fordítható szelfikhez.
Kezelőszervek
A hátlapon foglal helyet a lejátszási gomb (1), és a navigációs tárcsa (2), amely tartalmazza többek közt: az expozíciókompenzáció gombját, egy kép törlése gombot, az AE-rögzítést és a gyorsbeállítások menü/beállítás gombokat (3) és felette megtaláljuk a menü gombját (4).
A Canon tükör nélküli gépekhez készült objektíveivel könnyű megtartani a gépet, de így is ajánlott a bemozdulásmentesség érdekében másik kezünkkel alátámasztani a fényképezőt. Az EF-EF-M adapter segítségével rászerelhető objktívektől többségében pedig egyértelműen orr nehéz lesz, így még különösebben ajánlott ez a fogási technika.
A masina tetején helyet foglal a videófelvétel megkezdésére szolgáló gomb (1), az expozíciós érték állító tárcsa (2), az exponálógomb (3), a ki-, be kapcsoló gomb (4), a módválasztó tárcsa (5) és a beépített vaku (6).
Egyik gyenge pontja szerintem az EOS M10-nek a vaku építési módja, amely roppant sérülékeny, különösen ha azt nézzük, hogy ezt a fotómasinát valószínűleg a gyerektől a nagymamán át az apukáig mindenki fogja használni, biztos lesz olyan ügyetlen rokon, akinek a keze nem kellő óvatossággal ér majd a kinyitott vakuhoz, ezért ajánlott rögtön a vaku használata után visszazárni! Külső vakut pedig nem tudunk csatlakoztatni hozzá.
Szemből nézve, a készülék jobb oldalán leljük az SD-kártya csatlakozó fedelét (1), a HDMI és a számítógépes kapcsolatot segítő digitális csatlakozó fedelét (2) meg a vaku üzembehelyező gombját (3).
Szemből tekintve a fényképezőgép bal oldalán találjuk az NFC érzékelőjét (1) és az okostelefonok vezeték nélküli csatlakozást aktiváló gombot (2).
Az EOS M10 alján az akkumulátor fedelét látjuk, mellette pedig az állványfoglalatot. Használat közben nem tudunk akkumulátort cserélni, mert az állvány fejének talpa belóg a fedélbe, de ez csak igazán kis kellemetlenség. Az akkumulátorral átlagos hőmérsékleti viszonyok mellett (23°C környékén) normál működés közepette 255 képet tud lőni (sorozatban értelem szerűen sokkal többet) és 1 és háromnegyed órát videózni.
Használat közben
Felvételkészítési módok
Gyakorlott fotósok manuális módban is használhatják, sőt, profi gépekre jellemző módon RAW-ban (egyféle RAW-méretet támogat, de JPEG-vel párosítható) is lőhetnek vele!
Ezek közül talán az önarckép, a HDR és a különféle effektek a legizgalmasabbak. Önarckép esetén arra is lehetőségünk nyílik, hogy már a kép készítésének pillanatában retusáljuk az arcunk. Ez az én esetemben így néz ki. (Érdemes megnézni, persze nem azért mert én vagyok rajta, hanem amiatt, mert ISO 6400-on készült nagyon gyenge fényeknél.)
HDR üzemmódban három felvételt készít a fényképezőgép és ezeket fűzi össze egy képpé. Ajánlott a HDR-t akkor használni, mikor nagy a dinamikakülönbség (napsütés-árnyék drasztikusan eltérő határvonalai), azonban kalkuláljuk bele, hogy mozgó emberek, tárgyak, élőlények esetében szellemképes lesz a fényképünk, hiszen három expozíciót nyom egymásra. Ez nem hiba, ez a HDR sajátossága, így inkább mozgó tárgyak nélküli természetfotóra ajánlható!
Jól ellehet mókázni a különleges effektekkel, akár halszemeffektussal nagy orrot varázsolhatunk magunknak, vagy családtagunknak, de szépiás tónussal, vagy makett-effektel is játszadozhatunk a játékkamera-effekt mellett.
Gyakorlott felhasználók bizonyára nagyon örülnek neki, hogy egyetlen AF keret segítségével is tudunk fókuszálni, kevésbé biztos kezű fotósoknak lehetősége van az arckövetési funkcióval fókuszálni, ehhez még külön segítség, hogy az érintőkijelzőn magunk is rábökhetünk arra a pontra, ahol az az arc van amit kiemelnénk. 49 fókuszpontból válogatva a Servo AF pedig lehetőséget biztosít arra, hogy a folyamatosan izgő-mozgó gyerekről, vagy a gokartozó anyósról, esetleg a ketrecében szaladgáló majomról éles fényképet kapjunk. Eközben: félig lenyomva tartjuk az expozíciós gombot, követve kameránkkal, ahogy mozog alanyunk a folyamatos élességállítás érdekében.
Mindezek mellett manuálisan is fókuszálhatunk (kontúrkiemelést is használhatunk ennek segítségére a menüből kiválasztva) és EF-M-es optikákkal pedig – Servo módot kivéve – az autofókuszt pontosíthatjuk kézi rásegítéssel, manuálisan is!
Esti vagy beltéri fényképezésnél nagyon hasznos az AF-segédfény, amely egy LED-fényforrás.
Fénymérés
Ahhoz, hogy helyesen exponáljunk, ezeket a mérési módokat kínálja az EOS M10: valós idejű mérés a képérzékelő segítségével, kiértékelő mérés, részleges mérés, szpot mérés, középre súlyozott átlag.
| További hírekért, érdekességekért, tesztekért keresd Facebook oldalunkat! |
ISO
Itt mutatja meg igazi nagyságát ez a pici kis gépecske, hiszen akár 25 600-ig is feltekerhetjük az ISO-nkat, igaz, ekkor már észrevehetően zajos képet kapunk. Fényerős objektívekkel pedig csodát művelhetünk vele, hiszen akár 6400-as ISO-nál félhomályban is jó képet alkothatunk, igaz, ilyenkor a legszerencsésebb, ha magunk állítjuk be az expozíciós értékeket!
Az eredeti RAW fájlok zajosabbnak hatnak, mint a közvetlenül JPEG-ben mentett képek, de ezek a szerkesztésnél ugyanúgy megtisztíthatók a zajtól, mint a JPEG képek!
Felvételkészítés
Elektronikus vezérlésű redőnyzárral rendelkezik az M10, a legkisebb expozíciós érték 1/4000 és a legnagyobb pedig 30 másodperc.
A Canon belépő MILC-e sorozatban is tud fényképezni (RAW-ban nem sokat egyszerre, csak 7 képet, ezután pufferel, de JPEG-ben akár 1000-et is) méghozzá másodpercenként majdnem öt képet. Időzíteni is tudjuk az expozíciót 2, 10 vagy tetszőleges másodpercre beállítva azt.
A képek méretarányát megtudjuk változtatni, így 1:1, 4:3, 3:2 és 16:9-es lehet.
Gyors megosztás
Mit sem ér egy jó kis MILC, ha nem tudjuk azonnal megmutatni a világnak a szelfit magunkról vagy az após önfeledt örömét, mikor megkapja húsvétra a vágyva vágyott zoknikat, pont ezért WI-FI és NFC segítségével lőhetjük fel a telefonra a képeket, onnan meg mehet a Facebook-ra, Instagram-ra, Twitter-re.
A WI-fi funkcióhoz egy applikáció is szükséges a telefonon, ez pedig a “Camera Connect” amely elérhető Androidra és iOS-re. Miután megnyomtuk a kapcsolódásra parancsot adó gombot a fényképezőn, elkezdi keresni az okostelefont. Mindenképpen figyeljünk oda, hogy eközben a telefonunk ne csatlakozzon az otthoni vagy más WI-FI hálózathoz, mert nem fogja megtalálni akkor egymást a két készülék. Én Androidon próbáltam ki, teljesen megfelelően működött. Számomra nagyon szimpatikus volt, hogy távvezérlőnek is használhatjuk ilyenkor a telefont, így nem kell távkioldót sem vásárolnunk.
A WI-FI arra is jó, hogy WI-FI kompatibilis nyomtatóra küldjünk közvetlenül egy képet, ami akár kisebb összejövetelek kedvence is lehet, hiszen instant láthatjuk papíron is az elkészült fotónkat.
Kezelés
Aki a telefonok világában ismerkedett meg a fotózással, annak nem lesz szokatlan a használata, ugyanis érintőképernyős kezelése egyszerre magával hozza a gyors funkcióbeállításokat, egyszersmind kényelmessé teszi a kezelést. Persze, akinek olyan suta ujjai vannak, mint nekem azoknak pedig az az öröm, hogy a kijelző érzékenysége is állítható – ez még akkor is jól jön, ha védőfóliát helyezünk az LCD-re.
Nagyon hasznos, hogy az LCD-je dönthető, de sajnos csak egy irányba, így inkább a kerti ibolyákat és a kisgyerekünket tudjuk vele görnyedés nélkül lefotózni. Én alapvetően sok rendezvényt, sajtótájékoztatót fotózok, nekem kifejezetten hiányzott, hogy lefelé nem lehet dönteni a kijelzőt, pedig tömeg fényképezésére, a fejem fölé emelve sokkal pontosabban lehet komponálni ha látom az LCD-t.
Egyetlen probléma, hogy a szelfihez kiforgatott monitor miatt nem tudjuk a vakut aktiválni, ugyanis pont összeütközik a két egység, igaz nem a legszerencsésebb 30 cm-ről telibevakuzni magunkat!
A készülék igencsak gyorsan kapcsol be, így nem kell attól félnünk, hogy lemaradunk egy fontos eseményről, mert kb. 1 másodperc múlva a bekapcsolástól számítva már készíthetjük is a fényképeket.
Menürendszere áttekinthető és funkcionális, semmi csicsa nincs benne, minden opciót megfogunk benne találni, ha egyszer-kétszer átnéztük a menüt.
Képminőség a 18-55 mm f/3.5-5.6 IS STM optikával
Ez az a tipikus paraméter, ami kifejezetten függ az objektívtől egy cserélhető objektíves rendszer esetén. Tapasztalt fényképészek mindig azt mondják az új tükörreflexest vásárolni szándékozó titánoknak, hogy sokkal inkább az objektívparkját fejlessze, mert egy profi gép is tud pocsék képet készíteni egy vacak optikával.
A Canon Hungária egy 18-55 mm f/3.5-5.6 IS STM lencsét adott a MILC-hez tesztelésre, mellyel alapvetően elégedett voltam.
Adapter
A Canon kis MILC-e azoknak is jó szívvel ajánlható, akik amúgy fotózással foglalkoznak, de például kikapcsolódáshoz nincs kedvük a több százezer forintos, nehéz fényképezőgépet is cipelni, viszont objektíveiket szívesen használnák az EOS M10-zel. Ezért a japán cég kifejlesztett egy EF-EF-M adaptert, aminek a segítségével bármelyik, jól megszokott Canon vagy harmadik fél által gyártott optikánkat tudjuk a fotómasinához csatlakoztatni.
Én kipróbáltam Canon, Sigma és Samyang optikával is. A Canon 70-200 f/4 L esetében figyeltem meg csak azt, hogy a szokásosnál lassabban fókuszált, ha 120 cm-es közelpontra állítottam a fehér tubusos objektívet.
Például ennél az objektívél jön nagyon jól, hogy az adapterre állványmenetet szereltek, mivel határozottan “orrnehéz” a kis rendszerünk – így nem feszülhet meg az adapter és a fényképező bajonettje sem a húzóerő hatása miatt.
A koreai Samyang 8 mm-esét is kipróbáltam a japán fényképezővel. Elsőre – mivel a halszemoptika manuális – ezért nem akarta felismerni, nem oldott ki a zár, picit bosszankodtam is. Viszont rövid keresés után a menüben be tudtam állítani, hogy manuális objektívekkel is kioldjon – így már teljes a kép, minden olyan objektívvel használható, amelyet megszerettem a tükörreflexesemen.
Torzítások 18-55 mm f/3.5-5.6 IS STM objektívvel
Közeli felvételeknél 18 mm-en (ekv. 28,8 mm) jelentősen látszik a hordótorzítás, még úgy is, hogy a kamerában aktiválva volt az objetívtorzítások korrekciója.
(Ennél a fényképnél persze feltűnő, de más nagylátószögű képnél, ahol nincs ilyen közel a téma nem szembetűnő. Példát itt mutatok!)
A képminőség azonban ezt leszámítva teljesen megfelelően élesnek mondható, még a szélek felé haladva sem lágyul jelentősen a kép, rekeszelve pedig még csak tovább fokozhatjuk az élességet. Bár megítélésem szerint f/11 után már kissé visszalágyulnak a képek, de még így is teljesen megfelelő a minősége.
A kromatikus aberrációt szinte a minimálisra küszöböli ki az objektív, viszont feldolgozásnál felerősödhet a jelenség. Jól látható az alábbi két kis részletképen, hogy szinte alig észlelhető a jelenség. A bal oldali f/3,5-ös rekeszen, a jobb oldali pedig f/5,6-os rekeszen készült.
Utószerkesztésnél észrevehető azonban a jele, ha szeretnénk kihasználni a kép dinamikatartományát:
A becsillanások is szinte minimálisak. Nappal szemben fényképezve abszolút nem zavaróak, ami jelen van az sokkal inkább díszítőelem lehet egy ügyes fotográfus kezében, mint hiba a képen. Az oldalról érkező napfény pedig semmilyen becsillanást nem okoz a kis objektíven.
Képek szerkeszthetősége
A képek dinamikatartománya és utószerkesztése – RAW-ban fényképezve természetesen – megfelelő. Erre álljon itt néhány példakép, az eredeti és a “kihúzott”, módosított képpel:
Videó
A fényképezőgép hatalmas előnye, hogy 49 pontos AF-rendszere a hibrid CMOS AF II-nek köszönhetően lehetővé teszi az automatikus fókuszálást, így nem kell szenvednie egy szülőnek sem, hogy állandóan élességet mérjen az ugra-bugráló kis lurkóra, megteszi ezt a gép helyettünk. Természetesen gyakorlott videósok használhatják a manuális fókuszt is és ehhez a teljesen manuális vezérlési beállításokat is választhatják.
Picit feljebb azt írtam, hogy milyen nagy öröm az állandó automatikus fókusz. Sajnos a Canon EOS M10 egyik hibája – a nem sok közül – éppen akkor jön ki, mikor videó módban szeretnénk élességet mérni automatikusan változó pontokra. Úgy éreztem, mint ahogyan a videóból is kiderül, hogy nem mindig állt a helyzet magaslatán az autofókusza mozgókép üzemmódban:
Igazán érdekes a “Hibrid mód” ahol a fényképezőgép a fénykép készítése előtt 2-4 másodperces kis videókból egy bemutatót állít össze.
Mivel nem cinematografusoknak készült a kis MILC, így nem csoda, hogy külső mikrofonbemenet nincs rajta, pontosan elég arra a célra, amire készült.
| További hírekért, érdekességekért, tesztekért keresd Facebook oldalunkat! |
Összegzés
A váz a Fotoplusnál 94 890 ft-ért megvásárolható, hozzá a 18-55 mm f/3.5-5.6 STM objektív 84 890 ft-ért hazavihető. Ezért az árért egy kifejezetten korszerű, barátságos fényképezőgépet kapunk, amelynek könnyű a kezelése és okostelefonunkkal, tabletünkkel is gyorsan kommunikál. Nívós kivitelezés és korrekt képminőség jellemzi, így bátran ajánlható családoknak, akik igényes fotókat szeretnének szabadidejükben alkotni. Érzékelőjének mérete megegyezik az APS-C-s tükörreflexes fényképezőkkel, miközben a váz súlya és mérete jóval kisebb annál, így kirándulásokhoz, családi eseményekhez nem kell cipelni súlyos, nehéz fényképezőt, miközben hozza a tükörreflexesektől elvárható színvonalat.
Nagy öröm volt, hogy rossz fényviszonyok közepette is szép képeket lőtt, így beltérben is jól használható.
Keményebb kritikával a videóüzemmód szólható meg, mivel a fókuszálás nem mindig a legpontosabb volt a teszt alatt. Ami hátrány még az a vaku építése, mely minőségében nem rossz, de kialakítása sérülékennyé teszi.
Pozitívum: egyszerű kezelhetőség, RAW-támogatás, számos témamód és effektek, nagyon jó ISO-kezelés, sorozatban akár 1000 képet is készíthetünk JPEG-ben, gyors képmegosztási lehetőségek, gyors működés, adapter segítségével bővíthető objektívpark.
Negatívum: sérülékeny vaku, csak egyféle RAW, sorozatban csak 7 RAW képet tud egyszerre kezelni, nem túl pontos autofókusz videó módban, lefelé nem dönthető LCD-kijelző.
Érdeklődés a típussal kapcsolatban, felhasználói visszajelzések:
Tesztképek
